4. rész

Hii.:) Meghoztam a következő részt.
Megtisztelő lenne, ha kapnék kommenteket most is.:3
Remélem megajándékoztok párral.:)
Jó olvasást!

Életem legrosszabb döntése volt, mikor beleegyeztem, hogy itt lakhatnak.
Foggal, körömmel tiltakoznom kellett volna, de nem tettem.

A jó szívem egyszer a sírba visz.

Mióta beköltöztek, egyszerűen mindenhol őket látom.
Ott vannak a konyhában, a fűrdőben, a nappaliban..pont mikor én is.

Apa megmondta.
Elkerülhetetlen a találkozás.

Adam még nem is olyan vészes.
De Harry..
Ő ott van ahol én és mindig ugyanazt csinálná, amit én.

Nyilván bosszantani akar és mit ne mondjak, jó munkát végez.

Éppen a fürdőszobába mennék, hogy megcsináljam a reggeli teendőimet, de valami megakadályoz benne.

Az ajtó.
Zárva.

- Harry! Told ki a büdös segged, mert most enyém a fürdő. - lábammal ritmusosan dobolok és közben az ajtót verem, de nem reagál semmit.

Egy nagyot sóhajtok, majd leveszem a pótkulcsot a komódomról és benyitok a helyiségbe.

A pára kicsit elhomályosítja a látásom, de pár pislogás után rendesen látni kezdek.
A víz  megy és ő a kabinban tusol.

Hála a homályos üvegnek, csak a teste körvonalait látom és azt, ahogy önfeledten táncol és énekel a zuhany alatt.

Egy félmosollyal az arcomon támaszkodok neki a csempének és nézem, ahogy mindenről és mindenkiről megfeledkezve élvezi azt, amit csinál.

Még sosem láttam őt ilyen jókedvűnek.
Mindig csak gúnyos és flegma volt a közelemben.
Persze nem felejtem el, hogy ki is ő.
Attól, hogy látom egy másik oldalát, még nem fogok behódolni neki.

A következő pillanatban abbahagyja és a kezét rásimítja az ágyékára.

Felhúzom a szemöldököm és egy fintorral az arcomon lépnék ki a küszöbön, amikor egy mennyei hangot hallok.

Harry nyögésének hangja az elmémbe kúszik és letelepszik ott.

Egyszerűen csodálatos hallgatni, ahogy morog és nyöszörög.
A fejét hátrahajtja és a csempének dől.
Szemét lehunyta már az első simításnál.

Ajkamba harapok és próbálom elűzni a gondolatokat, amik az agyamba férkőztek.
Legszívesebben bemásznék a kabinba és folytatnám a kényeztetését.

Várjunk csak,mi?
Nem..ezt nem én mondtam.
Jézus.

Ezt betudom a szeretethiánynak, amit mostanában érzek.
Mindenhol csak szerelmespárokat látok és olyan szerencsétlennek érzem magam, hogy csak rám nem talált még a szerelem.

Kirángatott engem a gondolataimból az a tudat, hogy szinte már tíz perce állok ott és nézem őt.
Idejét látom távozni.

Már a kilincsen volt a kezem, de egy hang már megint hátráltatott benne, hogy távozzam a szobából.

- Te mit csinálsz?

A tüdőmben ragadt a levegő, s összeszorítottam a szememet.
A fogaimat csikorgattam.

Megfordultam, majd az ajtónak dőlve néztem a szemeibe.
Zavarodott arckifejezés ült az arcán, nyilván nem értette, hogy mit keresek itt.

Én sem..

- Öhm..én...szóval.. - dadogtam, mint egy idióta  és közben fogadni mernék rá,hogy elpirultam.

Nagyon nehéz határozottnak lenni, ha közben a fejed úgy néz ki, mint egy paradicsom.
Próbálom magam lenyugtatni és egyetlen összefüggő mondatot alkotni.

- Csak..Zárva volt az ajtó és te nem hallottad, ahogy kiabáltam neked.
Ezért bejöttem, hogy kizavarjalak.

- Hogy jöttél be?
És egyáltalán mióta vagy itt? - mordult rám és közben a haját törölgette.

- Van pótkulcsom, idióta.
Hát..láttam, ahogy énekelsz és még más dolgokat is.

A mondandóm utolsó felét szinte suttogtam.
Lesütöttem a szemeimet.
Írtó kínosan éreztem magam.
Nyilvánvalóan ő nem maradt volna itt fordított helyzetben.

Megköszörültem a torkom, majd félve felnéztem.
Ott állt félmeztelenül, egy szál törülközőben, önelégülten mosolyogva.

- Te figyeltél engem maszti közben?
Szeretnéd te csinálni? - minden szónál közelebb lépett hozzám, míg az ajtónak paszírozott.
Ilyen közelről még nem láttam az arcát, de nem is akartam.

Mellkasánál fogva el akartam tolni, de ő megfogta a kezemet, majd ágyékára helyezte.
Rögtön elvettem volna onnan, de ő nem engedte.
Testével az ajtónak szegezett, s a másik kezemet is lefogta.
Halkan sóhajtott, majd pimaszul elmosolyodott.

- Csináld, baby.

Hát ez hülye.
Ez lenne az utolsó dolog, amit megtennék.
Próbáltam kirángatni a kezemet, de ő erősen tartotta és kezem visszacsapódott a merevedésére.
Nagyot nyögött, ami felrobbantott bennem valamit.

-Harry, hagyjál már.
Ellenségek vagyunk, nem emlékszel?!
Utáljuk egymást, nem fogom neked kiverni!

Felnevetett, majd egy gúnyos mosollyal hozzátette.

- Csak hülyültem, drága.
Már rég nem voltam csajjal és te pont kéznél voltál.
Ne vedd magadra, még a szomszéd nénit is előbb ágyba vinném.

Elengedte a kezeimet majd a tükörhöz ment.
Elmotyogtam, egy 'haladj,faszfej'-t, majd kiléptem
a még mindig párás helyiségből.

Visszamentem a szobámba, majd lehuppantam az ágyra, s a párnába fúrtam az arcom.

Mi van velem?

3.rész

Hii.:) 
Meghoztam a 3.részt.
Sajnálom, hogy eddig tartott, de sajnos elfogyott az ihlet. :c
De mostantól igyekszem hetente hozni a részeket.
Hálás lennék, ha írnál pár sort a bejegyzés alá.
((ez a kép a halálom.))
Remélem tetszik.x


Az élet - valamilyen oknál fogva - folyamatosan akadályok elé állítja ez embert.
Nem tudni miért.
Talán..
Talán azért, hogy próbárategye a tűrőképességünket.
Vagy azért, hogy tesztelje a megoldókészségünket.
Vagy csak simán megleckéztet bennünket.

Velem is valami ilyesmi történt.
Egy szobában lenni az ellenségeiddel - plusz a frusztrált apáddal - nem túl kellemes, főleg, hogy még mindig nem tudom, hogy miért is vagyok itt.

Amióta ideértünk, apa elkezdett beszédet tartani a felnőtté válásról.
Nagyon feszültnek tűnik, de én is ilyen lennék a helyében.

Tekintetemmel jeleztem neki, hogy térjen a tárgyra, mire idegesen a hajába túrt és egy nagyot sóhajtott.

- Nézd, nekem is épp olyan kellemetlen, mint neked, de.. láttad, hogy milyen nagy vihar volt tegnap este, ugye?

Nem emlékszem rá, mivel be voltam rúgva, viszont a
ma már látni lehetett a vihar maradványait.
A szél kicsavarta  a fákat, így azok élettelénül feküdtek szétszórtan London utcáin.
Volt, ahol teljesen tönkretette a házakat.

- Igen.

- Hát a miénket is megrongálta. - szólt közbe Mr.Styles.

Nem tudtam, hogy mit akarnak kinyögni, de már nagyon ideges voltam.
Ez a helyzet kihozta belőlem a legrosszabbat.

- És?
Költözzenek egy másik házba.

- Ez nem megy ilyen könnyen.A mi térfelünkön csak pár ház maradt állva, oda viszont nem mehetünk, mert éppenséggel alig - alig tartja valami őket.
A Déli részen nincs egy élő ismerősünk sem, csak ti.
Bármennyire ellenezzük a helyzetet, de kénytelenek vagyunk hozzátok költözni.

A szívem megállt Adam Styles szavai hallatán.
Egyszerűen nem volt képes az agyam befogadni az információt.
Mi és ők egy házban.
Kizárt.

Nem tudom, hogy mit higgyek.

- Apa, ezt te engeded?

Nem kellett válaszolnia.
Az arckifejezése láttán teljesen biztos voltam a válaszában.

Harryre néztem, aki teljesen nyugott ábrázattal figyelte a szituációt.
Felháborodottan néztem rá, mire értetlenül összevonta a szemöldökét.

- Te is tudtál róla? - akadtam ki.

Ismertem már ezt a nemtörődöm arckifejezést.
Szinte mindig ezt használja.
Próbál lazának látszani, és ezt annyira hitelesen alakítja, hogy mindjárt szétesik.

- Ja. - rántja meg a vállát.

Irritál, hogy mindenki tudott róla, csak én nem.
Azt kérik, hogy az ellenségemmel lakjak egy házban.

Ki hallott már ilyet?

- Kicsim. Bármennyire is rühellem, be kell fogadnunk őket.
Nincs más lehetőség.
Gondolj bele a hejzetükbe!
Mindent alaposan végiggondoltam és el fogjuk szállásolni őket, ha akarod, ha nem.

Gondolj bele a helyzetükbe!

- Ahrg.

Sóhajtottam, majd leültem a legközelebb eső fotelbe.

Nem hiszem el.
Már megint a Turner család a jótevő.
Segít az elesetteken...blabla.

Belegondolván a helyzetükbe, tényleg szar lehet ismerősök nélkül.
Kénytelen vagy egy olyan környékre költözni, ahol megvetnek.

- Jó. Benne vagyok, de a ház legeldugottabb részébe legyenek száműzve,  nehogy összefussak velük.Főleg Harryvel ne.

Apa jóízűen felnevetett.
Azt hittem, hogy valami vicceset mondhattam, de rájöttem, hogy most jön a feketeleves.

- Kislányom. Többet fogod őt látni, mint engem.

Arcomra értetlen arckifejezést varázsoltam.
Az említettre néztem, aki ugyanolyan lazán állt apja mellett.

- Sajnos a szobáink egymás mellett vannak, a suliban is találkozunk és rám hárult az a csodás feladat, hogy elfurikázzalak oda. - magyarázta Harry, bár nem neki kellett volna.

Ezzel büntet az isten, amiért nem vagyok jó gyerek.
Az vagyok, csak az apám nem szeret.
Fontosabb neki a munkája, mint én.
Jó, biztos sokat kel dolgoznia, hogy egy fél várost 'uraljon', de fordíthatna egy kevés időt a lányára is.

Azért kell elfurikázni az iskolába, mert egyszer megtámadtak az úton.
A határ mentén van, szóval vegyesen járnak oda diákok.
Északról és Délről is.
Elég veszélyes, de csak így tudtuk megoldani.

Bíznom kell bennük.
Bíznom kell Harryben és remélni, hogy nem öl meg az első adandó alkalommal.

2.rész

Hii.:) 
Meghoztam a 2.részt.
Remélem tetszik. 

A másnaposság szar.
Erre jöttem rá kb. 1 órája, amikor felébredtem.
Számtalan kérdés fogalmazódott meg a fejemben.

Hogy kerültem haza?
Mi történt az este? 
Nagyon lejárattam magam?
Miért van rajtam egy ismeretlen férfi felső?

Valószínűleg a srácokat kellene megkérdeznem erről.
Talán holnap meg is teszem.
a csak pihenek és próbálom felidézni a tegnap történteket.

Épp lent ülök a konyhában és a szokásos reggeli kávémat iszogatom.
Az egyszerű fekete póló nagyon nagy rám, de ettől függetlenül nagyon tetszik. 

Egyszerűen beleszerettem ebbe a ruhadarabba.
A belőle kiáramló parfüm, csak még vonzóbbá teszi.

Lehet, hogy Zayné.
Én lennék a legboldogabb ember a földön. Ez egy újabb szintre emelné a kapcsolatunkat.
Ami csak az elmémben létezik.

Felkapom a fejem, mikor lépteket hallok az emelet felől.
Furcsa, mivel napközben senki sem szokott itthon lenni, kivéve engem.

Megfordulva egy félmeztelen Harryvel találtam szembe magam, aki álmos fejjel, kómásan csoszogott le a lépcsőn.
A pohár kiesett a kezemből.
Apró darabokra tört, de most ez érdekelt a legkevésbé.

Nem szabadna itt lennie.
Ez nem az ő térfelük.
Ha ezt valaki megtudja, nekem végem. 

- M-mit keresel i-itt?- dadogtam, s közben alaposan végigmértem.

Mivel a felsőtestét nem takarta semmi, így jól szemügyre vehettem azt.
Látszik, hogy törődik magával és nem a semmi miatt van ilyen bicepsze és hasa. Nem tagadom, Harry nagyon dögös, de a személyiségével teljesen elrontja az összképet.

 - Mondok jobbat. Miért van rajtad a pólóm?
Felvont szemöldökkel várta a válaszom, de én meg sem tudtam szólalni.
Ketség kívül meg voltam illetődve és erre a számonkérése is rátett egy lapáttal.

 - Én..nem emlékszem semmire.- mondtam, majd a pult mögé álltam, hogy az félig-meddig takarja a testem.

 - Kár.Pedig felejthetetlen volt.

 Úgy letörölném a gúnyos mosolyt a képéről, de sajnos nem vagyok az a verekedős típus. 

- Undorító vagy.

 Arckifejezése hirtelen megváltozott, s semmitmondóvá vált.

 - Ugyan.Soha nem létesítenék semmilyen kapcsolatot egy Turnerrel.

Tudom.
Ez így van rendjén.
Fordítva is igaz.

 Ha még gyomrom is lenne hozzá, apám úgy is kitagadna a családból.
Nagyon durván veszi a Styles témát, szóval vele nem lehet beszélni.

 Egyszer kémiából páros házi feladat volt és én Harryt kaptam.
A suliban csináltuk meg egy délután a munkát úgy, hogy egymáshoz sem szóltunk.
Attól még, hogy az apáink utálják egymást, nekünk nem kellene.
Tudom.
De nem csak ez az egyetlen ok.

Ő az elejétől kezdve undok volt velem, míg én kedves.
Aztán meguntam.
Az utolsó dobása Katy volt.
Magába bolondította az egyetlen személyt, aki megértett engem.
Persze vannak más barátaim is, de velük mégsem ugyanolyan.

 - Akkor sem szabadna itt lenned. Ha bárki megtudja, hogy idepofátlankodtál..Nekem végem.-

 Tilos az Északi oldalra mennünk.
Ha valaki odamegy az embereink közül, azt levadásszák.

 Tinédzser korom ellenére ilyeneknek vagyok kitéve.
Mivel az apám nagyfőnök, így sokszor próbáltak elrabolni.
De soha nem volt halálfélelmem.
Vannak testőreink - bár én mindig elszökök előle - akik megvédenek, ha baj van.

 - De nem fogja megtudni senki.A saját érdekedben tartanod kell a szád.


 Bő egy óra után itt ülök egy kocsiban az ellenségemmel és épp Észak felé tartunk. Kínos csend honol a kocsiban, amit ő nem szándékozik megtörni.
Nem bírom az ilyen helyzeteket, így én kezdeményeztem.

 - Tipikusan kihasználtad a helyzetet tegnap este, vagy volt annyi eszed, hogy nem fekteted meg az apád ősellenségének lányát?

 Válaszokat akartam. Bármennyire ciki, tudni akartam. 

- Öhm.Nem volt semmi.

 Akkor kő esett le a szívemről, hogy szerintem még Kínában is hallották a koppanását.

Kiengedtem egy hatalmas sóhajt, majd egy kicsit lazítottam az újja szorításán a kormányon.

 - Azon kívűl, hogy kényszerítettél a száraz szexre.

 Beletapostam a fékbe, minek következtében a fejünk előrebicsaklott, s közben olyan hangot adtam ki, mint egy vajúdó macska.

Meglepődtem.
Nagyon.

 - Normális vagy? - üvöltötte.
Biztos vagyok benne, hogy soha többé nem nyúlok alkoholhoz, ha ilyen vagyok részegen.
Nem vagyok egy olyan ember, aki iszik, ha szomorú, de ez most kellett.
A következményekre viszont nem számítottam.
Egy piás ember nem gondolkozik.

 - Oh, gondolom nagyon kényszeríteni kellett.- forgattam meg a szemeimet.

Ez undorító.
Hogy lehettem ekkora hülye?
Szinte a hányinger kerülget.
Soha nem lennék egy, a kis gyűjteményében. Önszántamból.

 - Hát, beleültél az ölembe és összedörzsölted a..

 - Jó.Ennyi elég lesz.- szakítottam félbe. - és nem csináltam más hülyeséget?

Félreálltam az autóval egy erdős részen, majd minden figyelmemet neki szenteltem. Eléggé ciki lenne, ha mást is csináltam volna, mert könnyűszerrel elmondhatja bárkinek és őt ismervén meg is tenné.

- Nem.

-Huh.Most megkönnyebbültem.

 *

Addig nem szóltunk egymáshoz, míg a határhoz nem értünk.
Ott leállítottam a motort, majd a fiúra néztem.

 - Nos, bármennyire is élveztem ezt az időt, aminek segítségével egy kis betekintést nyerhettem szánalmas életedbe, most itt hagylak.

Visszavágtam volna, de megakadályozott a csörgő telefon, ami a zsebem mélyén lapult. Kihalásztam, majd a kijelzőre pillantottam. 

Furcsa.Apa nem nagyon szokott telefonon hívni, csak ha nagyon fontos. Mindig valamelyik emberével szokott üzenni. Felvettem, de időm sem volt reagálni, letámadott.

 - Hangosítsd ki!

 - De..

 - Csak tedd, amit mondok.  Engedelmeskedtem.

 - Gyere ide a határ menti házhoz. Hozd magaddal a potyautast is az anyósüléseden. 

Teljesen ledöbbentem apám szavai hallatán. Nagyon okos ember volt és mindenhol voltak emberei, de azt hittem, hogy ezt szárazon megúszhatjuk.

 - Apa, én..- kezdtem el magyarázkodni, de csak sípolást hallottam a vonal túlsó végéről.
Letette.

Fogalmam sem volt, hogy miért kell odamennünk.
Csodálkoztam, hogy nem szedte le egyből a fejemet. Harry nem szólt semmit, úgy látszik el volt foglalva saját magával, míg én magamban próbáltam kitalálni, hogy mi fog történni az elkövetkezendő pár órában.

10 perc alatt odaértünk a házhoz.
Igen. Csak ez a ház fekszik a határ mentén. Az embereknek választaniuk kellett, hogy melyik térfélen éljenek.
Lassan szálltam ki a kocsiból, s mentem be az épületbe.
Féltem apám haragjától, de a kíváncsiság most is hajtott előre, ahogy szokott. 

Beléptünk az irodába.
Fater mellett még egy ember volt, viszont őt nem ismertem.
A mellettem lévő fiú megtorpant, majd pillanatokkal később beljebb ment, s megölelte a férfit.
Egymás mellett állva nagyon hasonlítottak egymásra.

 - Mi ez az egész?- kérdeztem.

 - Nézd, kicsim..-kezdte.

Na már akkor tudtam, hogy valami baj van. A feszültséget harapni lehetett volna a szobában.
Főleg a két férfi között.
Úgy tűnt, nagyon rivalizáltak egymással.
És akkor megvilágosodtam.

Nem akárki volt a vendégünk, hanem Adam Styles személyesen. Kérdések sokasága fogalmazódott meg a fejemben, amiket úgy gondoltam, hogy nem most fogok feltenni.
 - Apa.

 - Nagy gáz van.

1.rész

Hii...:) meghoztam az első részt.

Remélem elnyeri a tetszéseteket és pár sort írtok a rész alá.Hálás lennék.xx

Itt ülök a sarokban és elmélkedek a világ dolgain.
Igazából azon, hogy miért pont Őt?
Miért pont a legjobb barátnőmet kellett elvennie tőlem?
Ellenem fordította és most utál, ő is.
Hogy tudta ezt elérni?
A sármjával, a pimaszságával,  a..mindenével.

Ő, Harry Styles.
Az ősellenségem.
Születésünk óta rühelljük egymást.
Nem csak mi, de a családjaink is.
Ez egy régi sztori.
A pénzen vesztek össze.
Legalábbis apa így mesélte.

A Styles és a Turner család két vezetője
Jack Turner - az apukám - és Adam Styles munkatársak voltak.Egy munka miatt kaptak össze.Nem tudom, hogy mit dolgoznak.
Senki sem mondja el, de abban biztos vagyok, hogy valami illegális.

A város fele a miénk, míg a másik fele az övék. Én sosem folytam bele ezekbe az ügyekbe.
Mégis megtaláltak.
Tönkre akarják tenni az egész családot.
Ő és az apja.
Sajnos egy suliba járunk Harryvel, így elkerülhetetlen a találkozás.
A suli nagymenői közé tartozik.
Ki gondolta volna?
Nekem is van egy kis hírnevem, szóval mindenhol ott vagyok, ahol ő.
Bulik, programok, sőt, még a baráti körünk is egyezik.
Nem értem, hogy viselik őt el?
Csak arra jó, hogy megfektesse a lányokat, s eldobja. Undorító, de Katynek tetszik.
Hát persze, mint mindenkinek, kivéve engem.

Azt mondják, aki ilyen gyorsan elhagy, az nem igazi barát.Vannak más barátaim is, de nagyon szíven ütött ez az egész.Niall próbált vígasztalni, ahogy Zoe is, de ennek már két hónapja. Azóta csak telefonon beszéltem velük, de volt, hogy meglátogattak.Az egész banda.
Pár napja elhatároztam, hogy nem érdekel semmi és senki, akkor is jól fogom érezni magam, s megmutatom Stylesnak, hogy velem nem lehet újjat húzni.

-*-
Így történt, hogy most itt vagyok a barátaimmal egy clubban és éppen kifosztjuk a bár italkészletét.
Mindenkiben van egy kicsi, de a legrészegebb talán én vagyok és Zayn.

Áthajolok az asztalon, hogy a fiú fülébe suttogjam szavaim, miszerint táncolni akarok.
A kapcsolatunk mindig több volt, mint baráti, de persze csak a csókig jutottunk el.Nem akart komoly kapcsolatot, viszont én annál inkább.

A szerelmi életem egyenlő a nullával.
Mármint, vannak érdeklődők, de még senki sem váltotta ki belőlem azt a bizonyos érzést.
Azt akarom, hogy izzon köztünk a levegő.
Szikrákat, amiket majd az idő elteltével tűzzé kovácsolunk együtt.
Csak az a baj, hogy ilyen pasi nincs.
Legalábbis nem találkoztam még vele.
A mai hímneműeket csak egy dolog érdekli.

Volt egy züllött korszakom - mint mindenkinek -, ahol kipróbáltam pár dolgot, de isten bizony, hogy azóta semmit sem csináltam.
Na jó, ritkán előfordul pár egyéjszakás kaland, de ez szerintem mindenkinél természetes.

Összerezzentem, amikor Zayn felhúzott a helyemről.
Egy kissé elkalandozott rajta a tekintetem.
Izmos karjai, barna bőre, éjfekete haja..

Nem csoda, talán egy kicsit belezúgtam.
Persze erről nem tud.

Lassan ringatózni kezdünk a zene ritmusára.
Sosem táncoltam még vele ittas állapotban.
Mindig már a buli elején távozott egy
ittas lány társaságában.
Ez az alkalom különleges volt.
Itt volt velem, csak velem.
Kizárólag az enyém volt, hacsak egy este erejéig is.

Derekam átkarolva húzott magához közelebb, míg csak egy hajszál nem választott el minket.
Kellő távolságból figyelhettem tökéletes arcát.
Ébenfekete haja és borostája gyönyörű keretet adott az arcának, ami teljesen szinkronban volt a napbarnított bőrével és mélybarna íriszeivel.
Ajkát néztem, amik már olyan közel voltak az enyémekhez, hogy szinte bandzsítanom kellett, hogy alaposabban szemügyre vehessem .

Lehunytam a szemeimet és vártam a csodára, de az sajnálatos módon nem érkezett meg.
Valaki pofátlanul belerondított a pillanatunkba, ami józan állapotban biztos nem jött volna létre.
Nem miattam.

-Lekérném.- jelentette ki Harry és időt sem adott az ellenkezésre.
Megragadta a karom és annál fogva vitt pár méterrel arrébb.

-Mi a fenét képzelsz, Harry?-belül forrtam a dühtől.
Önelégült arckifejezését látván majdnem elkapott a hányinger.
Karomat már rég elengedte, az első adandó alkalommal, mintha replás lennék.
Szívmelengető.

-Tudod, az életed egyik legfontosabb pillanatát tönkretenni, nagyszerű érzés.-duruzsolta a fülembe egy kis gúnnyal a hangjában.

Csodálom,hogy ilyen közel bírt jönni hozzám, sőt, még a derekamat is átkarolta, szerintem csak megszokásból, mint ahogyan a mindennapos könnyűvérű nőivel teszi.

Undorító egy alak...

Prológus.

Két ellenséges család.
Két szerelmes fiatal..
"Ja..Nem.."
Két barát..
" Nem, ez sem jó"
Két rokon..
"Az isten szerelmére fejezd már be!"
Na jó.. nem húzom tovább az időt.
A Turner és a Styles család már évtizedek óta fasírtban van egymással.
A vita elindítója természetesen a pénz volt.
Azóta a város két részre szakadt.
Ám egy nem várt vihar miatt a Styles család az egyetlen élő ismerősükhöz kénytelenek költözni..
Turnerékhez.