Meghoztam a 2.részt.
Remélem tetszik.
A másnaposság szar.
Erre jöttem rá kb. 1 órája, amikor felébredtem.
Számtalan kérdés fogalmazódott meg a fejemben.
Hogy kerültem haza?
Mi történt az este?
Nagyon lejárattam magam?
Miért van rajtam egy ismeretlen férfi felső?
Valószínűleg a srácokat kellene megkérdeznem erről.
Talán holnap meg is teszem.
a csak pihenek és próbálom felidézni a tegnap történteket.
Épp lent ülök a konyhában és a szokásos reggeli kávémat iszogatom.
Az egyszerű fekete póló nagyon nagy rám, de ettől függetlenül nagyon tetszik.
Egyszerűen beleszerettem ebbe a ruhadarabba.
A belőle kiáramló parfüm, csak még vonzóbbá teszi.
Lehet, hogy Zayné.
Én lennék a legboldogabb ember a földön. Ez egy újabb szintre emelné a kapcsolatunkat.
Ami csak az elmémben létezik.
Felkapom a fejem, mikor lépteket hallok az emelet felől.
Furcsa, mivel napközben senki sem szokott itthon lenni, kivéve engem.
Megfordulva egy félmeztelen Harryvel találtam szembe magam, aki álmos fejjel, kómásan csoszogott le a lépcsőn.
A pohár kiesett a kezemből.
Apró darabokra tört, de most ez érdekelt a legkevésbé.
Nem szabadna itt lennie.
Ez nem az ő térfelük.
Ha ezt valaki megtudja, nekem végem.
- M-mit keresel i-itt?- dadogtam, s közben alaposan végigmértem.
Mivel a felsőtestét nem takarta semmi, így jól szemügyre vehettem azt.
Látszik, hogy törődik magával és nem a semmi miatt van ilyen bicepsze és hasa. Nem tagadom, Harry nagyon dögös, de a személyiségével teljesen elrontja az összképet.
- Mondok jobbat. Miért van rajtad a pólóm?
Felvont szemöldökkel várta a válaszom, de én meg sem tudtam szólalni.
Ketség kívül meg voltam illetődve és erre a számonkérése is rátett egy lapáttal.
- Én..nem emlékszem semmire.- mondtam, majd a pult mögé álltam, hogy az félig-meddig takarja a testem.
- Kár.Pedig felejthetetlen volt.
Úgy letörölném a gúnyos mosolyt a képéről, de sajnos nem vagyok az a verekedős típus.
- Undorító vagy.
Arckifejezése hirtelen megváltozott, s semmitmondóvá vált.
- Ugyan.Soha nem létesítenék semmilyen kapcsolatot egy Turnerrel.
Tudom.
Ez így van rendjén.
Fordítva is igaz.
Ha még gyomrom is lenne hozzá, apám úgy is kitagadna a családból.
Nagyon durván veszi a Styles témát, szóval vele nem lehet beszélni.
Egyszer kémiából páros házi feladat volt és én Harryt kaptam.
A suliban csináltuk meg egy délután a munkát úgy, hogy egymáshoz sem szóltunk.
Attól még, hogy az apáink utálják egymást, nekünk nem kellene.
Tudom.
De nem csak ez az egyetlen ok.
Ő az elejétől kezdve undok volt velem, míg én kedves.
Aztán meguntam.
Az utolsó dobása Katy volt.
Magába bolondította az egyetlen személyt, aki megértett engem.
Persze vannak más barátaim is, de velük mégsem ugyanolyan.
- Akkor sem szabadna itt lenned. Ha bárki megtudja, hogy idepofátlankodtál..Nekem végem.-
Tilos az Északi oldalra mennünk.
Ha valaki odamegy az embereink közül, azt levadásszák.
Tinédzser korom ellenére ilyeneknek vagyok kitéve.
Mivel az apám nagyfőnök, így sokszor próbáltak elrabolni.
De soha nem volt halálfélelmem.
Vannak testőreink - bár én mindig elszökök előle - akik megvédenek, ha baj van.
- De nem fogja megtudni senki.A saját érdekedben tartanod kell a szád.
Bő egy óra után itt ülök egy kocsiban az ellenségemmel és épp Észak felé tartunk. Kínos csend honol a kocsiban, amit ő nem szándékozik megtörni.
Nem bírom az ilyen helyzeteket, így én kezdeményeztem.
- Tipikusan kihasználtad a helyzetet tegnap este, vagy volt annyi eszed, hogy nem fekteted meg az apád ősellenségének lányát?
Válaszokat akartam. Bármennyire ciki, tudni akartam.
- Öhm.Nem volt semmi.
Akkor kő esett le a szívemről, hogy szerintem még Kínában is hallották a koppanását.
Kiengedtem egy hatalmas sóhajt, majd egy kicsit lazítottam az újja szorításán a kormányon.
- Azon kívűl, hogy kényszerítettél a száraz szexre.
Beletapostam a fékbe, minek következtében a fejünk előrebicsaklott, s közben olyan hangot adtam ki, mint egy vajúdó macska.
Meglepődtem.
Nagyon.
- Normális vagy? - üvöltötte.
Biztos vagyok benne, hogy soha többé nem nyúlok alkoholhoz, ha ilyen vagyok részegen.
Nem vagyok egy olyan ember, aki iszik, ha szomorú, de ez most kellett.
A következményekre viszont nem számítottam.
Egy piás ember nem gondolkozik.
- Oh, gondolom nagyon kényszeríteni kellett.- forgattam meg a szemeimet.
Ez undorító.
Hogy lehettem ekkora hülye?
Szinte a hányinger kerülget.
Soha nem lennék egy, a kis gyűjteményében. Önszántamból.
- Hát, beleültél az ölembe és összedörzsölted a..
- Jó.Ennyi elég lesz.- szakítottam félbe. - és nem csináltam más hülyeséget?
Félreálltam az autóval egy erdős részen, majd minden figyelmemet neki szenteltem. Eléggé ciki lenne, ha mást is csináltam volna, mert könnyűszerrel elmondhatja bárkinek és őt ismervén meg is tenné.
- Nem.
-Huh.Most megkönnyebbültem.
*
Addig nem szóltunk egymáshoz, míg a határhoz nem értünk.
Ott leállítottam a motort, majd a fiúra néztem.
- Nos, bármennyire is élveztem ezt az időt, aminek segítségével egy kis betekintést nyerhettem szánalmas életedbe, most itt hagylak.
Visszavágtam volna, de megakadályozott a csörgő telefon, ami a zsebem mélyén lapult. Kihalásztam, majd a kijelzőre pillantottam.
Furcsa.Apa nem nagyon szokott telefonon hívni, csak ha nagyon fontos. Mindig valamelyik emberével szokott üzenni. Felvettem, de időm sem volt reagálni, letámadott.
- Hangosítsd ki!
- De..
- Csak tedd, amit mondok. Engedelmeskedtem.
- Gyere ide a határ menti házhoz. Hozd magaddal a potyautast is az anyósüléseden.
Teljesen ledöbbentem apám szavai hallatán. Nagyon okos ember volt és mindenhol voltak emberei, de azt hittem, hogy ezt szárazon megúszhatjuk.
- Apa, én..- kezdtem el magyarázkodni, de csak sípolást hallottam a vonal túlsó végéről.
Letette.
Fogalmam sem volt, hogy miért kell odamennünk.
Csodálkoztam, hogy nem szedte le egyből a fejemet. Harry nem szólt semmit, úgy látszik el volt foglalva saját magával, míg én magamban próbáltam kitalálni, hogy mi fog történni az elkövetkezendő pár órában.
10 perc alatt odaértünk a házhoz.
Igen. Csak ez a ház fekszik a határ mentén. Az embereknek választaniuk kellett, hogy melyik térfélen éljenek.
Lassan szálltam ki a kocsiból, s mentem be az épületbe.
Féltem apám haragjától, de a kíváncsiság most is hajtott előre, ahogy szokott.
Beléptünk az irodába.
Fater mellett még egy ember volt, viszont őt nem ismertem.
A mellettem lévő fiú megtorpant, majd pillanatokkal később beljebb ment, s megölelte a férfit.
Egymás mellett állva nagyon hasonlítottak egymásra.
- Mi ez az egész?- kérdeztem.
- Nézd, kicsim..-kezdte.
Na már akkor tudtam, hogy valami baj van. A feszültséget harapni lehetett volna a szobában.
Főleg a két férfi között.
Úgy tűnt, nagyon rivalizáltak egymással.
És akkor megvilágosodtam.
Nem akárki volt a vendégünk, hanem Adam Styles személyesen. Kérdések sokasága fogalmazódott meg a fejemben, amiket úgy gondoltam, hogy nem most fogok feltenni.
- Apa.
- Nagy gáz van.
