Hii.:) Meghoztam a következő részt.
Megtisztelő lenne, ha kapnék kommenteket most is.:3
Remélem megajándékoztok párral.:)
Jó olvasást!
Életem legrosszabb döntése volt, mikor beleegyeztem, hogy itt lakhatnak.
Foggal, körömmel tiltakoznom kellett volna, de nem tettem.
A jó szívem egyszer a sírba visz.
Mióta beköltöztek, egyszerűen mindenhol őket látom.
Ott vannak a konyhában, a fűrdőben, a nappaliban..pont mikor én is.
Apa megmondta.
Elkerülhetetlen a találkozás.
Adam még nem is olyan vészes.
De Harry..
Ő ott van ahol én és mindig ugyanazt csinálná, amit én.
Nyilván bosszantani akar és mit ne mondjak, jó munkát végez.
Éppen a fürdőszobába mennék, hogy megcsináljam a reggeli teendőimet, de valami megakadályoz benne.
Az ajtó.
Zárva.
- Harry! Told ki a büdös segged, mert most enyém a fürdő. - lábammal ritmusosan dobolok és közben az ajtót verem, de nem reagál semmit.
Egy nagyot sóhajtok, majd leveszem a pótkulcsot a komódomról és benyitok a helyiségbe.
A pára kicsit elhomályosítja a látásom, de pár pislogás után rendesen látni kezdek.
A víz megy és ő a kabinban tusol.
Hála a homályos üvegnek, csak a teste körvonalait látom és azt, ahogy önfeledten táncol és énekel a zuhany alatt.
Egy félmosollyal az arcomon támaszkodok neki a csempének és nézem, ahogy mindenről és mindenkiről megfeledkezve élvezi azt, amit csinál.
Még sosem láttam őt ilyen jókedvűnek.
Mindig csak gúnyos és flegma volt a közelemben.
Persze nem felejtem el, hogy ki is ő.
Attól, hogy látom egy másik oldalát, még nem fogok behódolni neki.
A következő pillanatban abbahagyja és a kezét rásimítja az ágyékára.
Felhúzom a szemöldököm és egy fintorral az arcomon lépnék ki a küszöbön, amikor egy mennyei hangot hallok.
Harry nyögésének hangja az elmémbe kúszik és letelepszik ott.
Egyszerűen csodálatos hallgatni, ahogy morog és nyöszörög.
A fejét hátrahajtja és a csempének dől.
Szemét lehunyta már az első simításnál.
Ajkamba harapok és próbálom elűzni a gondolatokat, amik az agyamba férkőztek.
Legszívesebben bemásznék a kabinba és folytatnám a kényeztetését.
Várjunk csak,mi?
Nem..ezt nem én mondtam.
Jézus.
Ezt betudom a szeretethiánynak, amit mostanában érzek.
Mindenhol csak szerelmespárokat látok és olyan szerencsétlennek érzem magam, hogy csak rám nem talált még a szerelem.
Kirángatott engem a gondolataimból az a tudat, hogy szinte már tíz perce állok ott és nézem őt.
Idejét látom távozni.
Már a kilincsen volt a kezem, de egy hang már megint hátráltatott benne, hogy távozzam a szobából.
- Te mit csinálsz?
A tüdőmben ragadt a levegő, s összeszorítottam a szememet.
A fogaimat csikorgattam.
Megfordultam, majd az ajtónak dőlve néztem a szemeibe.
Zavarodott arckifejezés ült az arcán, nyilván nem értette, hogy mit keresek itt.
Én sem..
- Öhm..én...szóval.. - dadogtam, mint egy idióta és közben fogadni mernék rá,hogy elpirultam.
Nagyon nehéz határozottnak lenni, ha közben a fejed úgy néz ki, mint egy paradicsom.
Próbálom magam lenyugtatni és egyetlen összefüggő mondatot alkotni.
- Csak..Zárva volt az ajtó és te nem hallottad, ahogy kiabáltam neked.
Ezért bejöttem, hogy kizavarjalak.
- Hogy jöttél be?
És egyáltalán mióta vagy itt? - mordult rám és közben a haját törölgette.
- Van pótkulcsom, idióta.
Hát..láttam, ahogy énekelsz és még más dolgokat is.
A mondandóm utolsó felét szinte suttogtam.
Lesütöttem a szemeimet.
Írtó kínosan éreztem magam.
Nyilvánvalóan ő nem maradt volna itt fordított helyzetben.
Megköszörültem a torkom, majd félve felnéztem.
Ott állt félmeztelenül, egy szál törülközőben, önelégülten mosolyogva.
- Te figyeltél engem maszti közben?
Szeretnéd te csinálni? - minden szónál közelebb lépett hozzám, míg az ajtónak paszírozott.
Ilyen közelről még nem láttam az arcát, de nem is akartam.
Mellkasánál fogva el akartam tolni, de ő megfogta a kezemet, majd ágyékára helyezte.
Rögtön elvettem volna onnan, de ő nem engedte.
Testével az ajtónak szegezett, s a másik kezemet is lefogta.
Halkan sóhajtott, majd pimaszul elmosolyodott.
- Csináld, baby.
Hát ez hülye.
Ez lenne az utolsó dolog, amit megtennék.
Próbáltam kirángatni a kezemet, de ő erősen tartotta és kezem visszacsapódott a merevedésére.
Nagyot nyögött, ami felrobbantott bennem valamit.
-Harry, hagyjál már.
Ellenségek vagyunk, nem emlékszel?!
Utáljuk egymást, nem fogom neked kiverni!
Felnevetett, majd egy gúnyos mosollyal hozzátette.
- Csak hülyültem, drága.
Már rég nem voltam csajjal és te pont kéznél voltál.
Ne vedd magadra, még a szomszéd nénit is előbb ágyba vinném.
Elengedte a kezeimet majd a tükörhöz ment.
Elmotyogtam, egy 'haladj,faszfej'-t, majd kiléptem
a még mindig párás helyiségből.
Visszamentem a szobámba, majd lehuppantam az ágyra, s a párnába fúrtam az arcom.
Mi van velem?
